Kuss, Gabe.

Fandom: Supernatural 
Tartalom: Nos, egyetemista Au, ahol a Winchesterek szobája szemben van Cas és Gabe szobájával. Mert barátok. És szigorúan arról szól, hogy Jessica elment Londonban és Sam szomorú. Jaj.  Éshát én fogtam magam és részeg pillanatokat csináltam nekik, hogy összejöjjenek Gabbel. Mert Dean, Castiel és Gabriel segíteni akarnak. Fluff. 
Páros: Sabriel, apró Dastiel. 
Egyebek: Hát, igen. A Sabriel az OTPm. Éss ezt megpróbálom kifejezni. Ha valakinek ismerős a kép, kérem szóljon, ezer éve csücsül itt a gépemen. Egyébként életem második Supernatos ficije. Szóval. Igen... *szolídan a sarokba bújik a csúnya pillantások elől*Egyébként sok benne a káromkodás. Szóltam. De, azért, ha mégis arra vetemednél, hogy elolvasod, akkor kellemesen tedd ouo. 
Fic ajánló.

Jessica elment és látszólag könnyes búcsú volt, érzelmes és csókokkal teli szakítás, de rá pár hónappal a facebook státusza és a profil képén megjelenő londoni barátja (plusz a teleszivecskézett kommentek) teljesen mást mutattak. Sam Winchester pedig, ahogy hajnali kettőkor ott kuporgott a laptopja előtt és hallgatta, ahogy Dean szuszog és idegesítette, hogy tökig ki van nyitva az ablak és kintről behallatszódik New Orlins rettentően hangos éjszakai élete (Istennek hála egy kocsma volt alattuk) legszívesebben elbőgte volna magát. Hiába tudta, hogy már elengedte, napi rendszerességgel nézegette a képeit és néha már azon kapta magát, hogy a könyvek sem kötik le, a tanulás sem és igazából minden ízetlen és őszintén, kurva szar volt. 
A tanulmányai megromlottak, elhagyta az a lány, akibe éppen kezdett belebolondulni (nem voltak együtt olyan sokáig, talán öt hónap volt Jessnek, Samnek pedig sokkal többnek tűnt) és mi tagadás az egyetlen teljes és rémisztően valóságos pont az életében a családja volt. Ami igazából a bátyjából és a nevelő apjából állt. Szóval két valóságos, fekete pont Sam Winchester hófehér papírlapján.
Minden este rettentően hosszú ideig, rettentően sok vizet fogyasztva menekült a zuhany alá és próbált felejteni, próbált megszabadulni az emlékektől. 
Jess haja a szélben. 
Jess illata a párnán, az ágyon, a bőrén.
Jess csókja, érintései. 
Mindet el kellett engednie és mentségére legyen mondva nagyon erősen próbálkozott. 
De a kolesz tagja, akik úgy gondolták Sam korán megfog halni, ha még többet sír egyedül, és akik a barátainak tartották magukat (élen Deannel ), elkezdtek mindent elkövetni, hogy elfeledtessék vele a barátnőjét és már csak egy fájdalmas, de régi emléknek tűnjön, ahogy integet a repülőből és mosolyog, próbál nem sírni, de még így is megkönnyezi az elválást. 
- Sammy, még ma kibújsz, vagy meghaltál? 
- Ö... Hajat mosok.
- Tegnap is mostál. 
- Jó, akkor csak megint mosok. 
- De sikeresen elfogyasztod a Földközi-tengert, te pöcs.
- Hagyjá' má' úgy fürdök, ahogy akarok és a te kedvedért tovább maradok. - Sóhaj. Olyan Dean féle oh, baszd meg, akkor moss hajat és dögölj meg egyedül, miközben én itt aggódok érted ezekkel a faszokkal együtt. 
Átmentek Castiel és Gabe szobájába, amihez csak át kellett lépniük a küszöbön, lenyomni a rögtön szemben lévő kilincset és ilyenkor Dean mindig megbotránkozott a szoba teljességében. Mert hiába, ha az ember egyfolytában utazik, végül is nem tud semmit kellőképpen otthonossá tenni, még a kolesz szobájuk is olyan volt az öccsével, mintha bármelyik pillanatban le akartak volna lépni. És őszintén, ha nem kellett volna, nagyon befejezniük a sulit, fogták volna magukat és fel a repülőre (vagy valamire, amitől Dean nem fél), egészen Európáig, aztán így tovább minden kontinensen. De ezek álmok voltak csak, amik napi rendszerességgel törtek elő Dean fejében, aztán mindig elfintorodott és rájött, hogy akkor itt kellene hagynia a kocsiját. Azt pedig sosem tenné meg. 
Teljesen idegenek voltak neki a könyvekkel és néhol akciófigurákkal kirakott polcok, az ablakba akasztott álomfogó látványa és a két ágy közötti egyértelmű eltérések. 
Castiel ágya - Katonásan megágyazva, alig volt rajta pár felgyűrődött rész, a párnájából sugárzott valami elképesztő retroság és úgy tűnt az ő éjjeliszekrényéről még egyszer sem verte le senki a digitális órát. Olyan teljesen tökéletes, vegyél-példát-róla-fiam.
Ezzel szemben Gabriel ágya. Maga az instant apokalipszis, világ vége, szétcincált, darabokra tépett univerzum. (Dean kicsit magához hasonlította). A párnája alól kikandikált a pornó magazin rongyosra olvasott e havi kiadása, az ágynemű az ágy végében, teljes gombóc félét képezve és a bútoron elszórva találhatott az ember morzsákat, cukros-csokis papírt és valószínűleg, valamikor, az első héten, az első napon az ő éjjeliszekrényén is volt óra, de minden bizonnyal már elnyelte valami, ami az ágy alatti szemetekből táplálkozott, vagy Gabe csak egyszerűen leverte, aztán kidobta a picsába. (Dean itt nagyon magához hasonlította és ez megrémítette). 
- Nos - huppant le a puffra. Értitek. Egy puffra, ami bordó színben feszített az ősréginek látszó (vagy az is volt) könyves polc előtt. Dean fejére hirtelen esett le egy vaskos latin lexikon az összes diklinációval egyetemben. 
Gabriel felröhögött. Castiel pedig rögtön felvette és bocsánatkérően a férfira pillantott. 
- Hú a latinok bosszúja? Tök fasza kis film lenne. És ki lenne a főellenség? Dean Winchester a Pokol Ura, aki-
- Kuss, szép fiú, vagy elveszem tőled azt a maradék cukorkát is. 
- Sajnálom az én hibám. Elfelejtettem normálisan visszatenni és ez a bútor is régi - szabadkozott egyből, közben mindent megtett, hogy most pontosan illeszkedjen a könyv és ne akarjon pár centivel kijjebb jönni, ha valaki kicsit hozzáér a tartóállványához. Haragudott a lexikonra és magára, amiért nem rakta vissza rendesen. Előjött a menthetetlen erkölcse és már ezért is kezdett a bűntudat csomó gyűlni a gyomrában. Hát, ilyen volt Castiel. 
Ellenben Gabriellel, aki gátlástalanul élvezte, ahogy Dean összeszorítja a fogait és elfojt egy fájdalmas nyögést. 
- Na, akkor térjünk a tárgyra és ne próbálj kurva filmcímeken agyalni - szűrte fogai között.
- Oké, oké, nyugi van szívem. Na, akkor mikor visszük az öcsköst csajozni?
- Pardon? 
- Nem téged, Cassie. Bár rád is rád férne... - lassan végigmérte Castielt. Ott állt kötött, kék-vörös norvég mintás pulcsiban védekezve a hideg ellen ( igaz fűtött volt a kolesz szoba ) , alatta sima, fehér ing és egy rendkívül furcsa fekete nadrágot viselt. - Szerintem te örök szűz maradsz. 
- Inkább térjünk rá Samre. Dean kérsz valamit inni? Feltehetek teát vagy van a hűtőben alkohol. 
- Engem meg sem kínálsz? - Gabriel megpróbálta egy ötéves sértett kisfiú arcát felvenni, mire kapott egy te itt laksz, szolgáld ki magad - ot és egy porcelán tállal, rajta egy koordinális fánkkal tért vissza és nemes egyszerűséggel dobta le magát az ágyra, ami halványan nyöszörgött a súlya alatt.
- Szerintem holnap vigyük el inni. 
- Hú, Zsenikém kreatív vagy - lassan és élvezettel rágcsált. 
- Kuss, Gabe.
Igazából kurvára nem akarták pátyolgatni Samet. Kivéve Deant, akiből néha előjöttek a természetes testvéri érzelmek és olyankor mindent megtett az ellen, hogy odarohanjon és erősen ölelje magához a testvérét, míg megnyugtató hazugságokat suttogna neki és hagyná, hogy a vállán sírjon, mint régen, amikor kicsik voltak és eltört valami rohadt drágát a motel szobában. 
~ 
Másnap minden pontosan a terv szerint haladt. Négyen együtt mentek be a kollégiumhoz legközelebb eső kocsmába és pár feles után, kissé spiccesek lettek, kivéve Castielt , aki azon kapta magát, hogy Dean feltűnően flörtöl vele és az este további részében, arra törekedett, hogy megőrizze a heteroságát és egyben a szüzességét. Hát, nem sikerült neki. Szóval Gabriel tévedett ezzel kapcsolatban. 
Gabriel, aki minduntalan lelépett Sammel a mólóhoz. Szereztek valahonnan sört és jobb híján lassan iszogatva nézték a naplementét. Teljesen romantikus volt és nevetséges.
- Szóval - szólalt meg hosszas hallgatás után Gabe. - Csináltad már pasival? 
- Belőled kinézem - nevetett fel a másik és felé fordult, rámosolygott, a szemei mandulák voltak és a haja csapzott, rángatta, cibálta a szél és egy pillanatra Gabriel azon kapta magát, hogy az ölébe akar ülni és itt helyben csak csókolni akarja a napfelkeltében. Na, az már kimondottan nevetséges helyzet lenne, de mindennél jobban akarta és az alkohol kissé jótékony hatásával társulva tudta, hogy van rá lehetősége és esetleg meg is tudja majd magyarázni, ráfogni a piára, vagy ráfogni arra mennyire akarta, vagy ráfogni Cassiere, amiért nem vigyázott rájuk, vagy kitalálna valamit, mindenesetre egy próbát megért.
- Hát, rossz tipp. Bár neked beadnám a derekam - macskásan rávigyorodott és kiélvezte, ahogy a másik megpróbálja felvenni a versenyt egy paradicsommal. 
- Oh, kussolj. - barátian vállba öklözte. 
- Most mér'? Azt ne mondd én nem vagyok vonzó.
- Nem vagy vonzó. 
- Nagyon jól tudsz hazudni, basszus - pislogott sűrűn Gabriel és nem állták meg, hogy el ne röhögjék magukat. 
- Oké, uhm - beharapta az alsó ajkát, lehajtotta a fejét, a haja a szemébe lógott és kimondhatatlanul gyönyörű volt és kisfiús és ilyen volt Samuel Winchester, amikor mindenki akarta. - Talán nem nézel ki olyan rosszul. 
- Kibaszottul jóképű vagyok, valld csak be. 
- A talánnál feljebb nem viszem. Így is elég nagy az egód. 
- Megakarod tudni miért? - és mielőtt akár le reagálhatta volna a kérdést Gabriel már lágyan és óvatosan csókolta. Sam megrészegült és elkönyvelte magában, hogy talán a legédesebb dolog, amit valaha kóstolt azok a férfi ajkai. De volt benne annyi erő és annyi józanság, hogy nem mondta el neki, helyette visszacsókolt és nem akart másra gondolni. 
Nem akart Jessre, vagy arra gondolni, miért csókol egy férfit, csak élvezete a pillanatot. 
Egy darabig azt hitte az angyalok mellette állnak és ott fenn nagyon szereti valaki, mert boldog volt, egészen addig, amíg egy teljesen le nem sokkolt Dean köhögése meg nem törte a pillanatot. Mellette ott állt Castiel, sűrűn pislogott, a haja szétzilált és sálat viselt. Ijedten szétugrottak és egyből felpattantak. 
- Na, akkor most. Magyarázzátok. El. Nekem. Hogy, mi a fasz volt ez? 
- Hát csókolóztunk. Tudod, amikor a nyelvedet és Samnek olyan ho- 
- Kuss, Gabriel. Sam - kérdően pillantott a testvérére és Dean furcsa volt. Nem tombolt, nem volt a szemeiben sem harag, sem megvetés, csak a meglepettség csillogott a felkelő Nap fényeiben. - Szóval? 
- Hát, uhm - a szokásos arcmimikáját követte el Gabriel előtt és olyan volt, mintha elsőre kísértené a bűnre ezzel, másodjára pedig még így is tisztában volt vele, hogy bűnbe esett, hogy visszafordíthatatlanul belezúgott Sam Winchester, jogi hallgatóba, akinek a kolesz szobája az övéve szembe van és akinek a bátyja most ott áll előtte és magyarázatot vagy valamit vár.
- Igazból, hadd magyarázzam meg - elővette a szokásos macskavigyorát. - Csak részegek vagyunk egy picit ez minden és Sammel hirtelen arról beszéltünk, ki csókol jobban, erre azt mondta ő, én meg kiröhögtem és így akartuk eldönteni. 
- Aha. Sam? 
- Így van! - bólogatott hevesen és hirtelen azt sem tudta a másik honnan termett ilyen légből kapott hülyeséget így hirtelenjében. 
Visszafelé nem beszélt senki, senkivel és amikor a koleszhez értek Sam nemes egyszerűséggel és kurva halkan visszahúzta a lépcsőről Gabrielt, majd megvárta, amíg Deanek bemennek és még lentről is hallotta, ahogy a hajnali fényben a másnaposság kezd eluralkodni a bátyján és nyöszörögve dől az ágyba. Sajnos Dean többet ivott, mint ők. 
- Szóval, csak, uhm, megszeretném beszélni azt a csókot. 
- Mondtam már, részegek voltunk - hátba veregette a másikat. 
- Gabe. Te és én sem voltunk, vagyunk olyan ittasak és láttam rajtad, hogy ennyi nem üt ki és engem sem, szóval, mi lenne ha- - Gabrielnek ismét sikerült belefojtania a szót, rávennie Samet, hogy lopja el az Impala kulcsát és, hogy lógják el egy motelban a következő tanítási napot. 
Dean másnap nem ment iskolába, egész nap az autót kereste Castiellel, aki az elkövetkezendő egy hétben sálat hordott.