Teachers are okay. /I

Fandom: Avengers
Tartalom: Au, ahol az általunk jól ismert szuperhős csapat képességeiket tanárként használják fel. Persze nincs verekedés és nem is akciódús és kicsit monoton, de na. Megpróbáltam megírni az első fejezetet, ami nyolc oldal, szóval nem túl sok, bár engem már így is eléggé lemerített, mikor írtam, de végre meghoztam!  
Páros(ok): Thorki, Clintasha, Stucky, Science Bros. 
Egyebek: Nagyon-nagyon sajnálom. Azt ígértem, hogy július elején hozom a ficet. Július eleje van? Nem. November van. *elhaló sóhajtások, nyöszörgés* A kép meeeeggggööööö. Most nekem nem nagyon tetszik. Szeretek szerkesztgetni, mint észrevettétek, de sok idő kellett, mire rávettem magam, hogy na akkor álljunk már neki. Igazából megmondom őszintén, hogy elég bizonytalan vagyok mindenben ezzel a történettel kapcsolatban. Szomorú hír, hogy biztos nem lesz mostanában fejezet. 
DE! Említettem a saját regényem, ami nyolc fejezetben áll A4-es papírokon 31 oldalban. A barátnőm most adta vissza és azt mondta eléggé megmosolyogtatta, szóval remélem hamar be tudom gépelni és viszonylag érdekes lesz. :) 
Jó olvasást~ 

Borús, ködös napra virradt London szerte mindenki, és a szokásos reggeli grimaszolással és Thor egy utálom a hétfő reggeleket monológgal kelt ki a kényelmet adó vörös és szürke színű ágysziluettjéből, hogy úgy kezdje a napot, mint minden normálisnak mondható egyetemista testnevelés tanár. Rendben, valljuk be maguknak azt, amit a szőke már olyan sokszor elismételt a tükör előtt. Az, aki tanárnak adja a fejét, már rég nem sorolható a normális címszóval ellátott emberek közé. Dehát, mit volt mit nem tagadni egyszerűen szerette a munkáját. Azzal sem volt semmi baja, ha néha napján a vásodtabb kölykök, akik felnőttnek képzelik magukat, egyszer-egyszer beszóltak neki. Nem volt vele semmi baja, mert a terem kifejezetten nagy volt, így az aktuális illetők kifejezetten nagy köröket tudtak futni. Sokáig.
Az alváshiányhoz már istenigazából rég hozzászokott, őszintén már, amikor Osloban élt a kedves kis családi fészekben és hallgatta, ahogy esténként Loki alatta szuszog az emeletes ágyon. Ha őszinte akart magához lenni, sosem értette a testvérét és azt a fene nagy elhatározását a modell szakmában.
Gondolatmenetét és a reggeli müzli utáni áhítatos vágyakozását egy telefoncsörgés zavarta meg. De jobb is volt így. Nem akart Lokira gondolni. Sem a múltjukra. Sem arra az éjszakára, mikor mindketten tizenhét évesek voltak és ő meglátta, ahogy öccse ott állt a bejárati ajtóban, a családi széfből kilopott hitelkártyák a kezében és visszafordul. Épp, hogy csak hátrapillant smaragzöld szemei sarkából, amik szinte fénylettek a félhomályban, mint egy macskának. A haja csapzott, a hátán egy régi elnyűtt hátizsákja, és olyan, mintha éppen döntene. A múlt és a jövő felé haladás között. De ezt, akkor még nem tudta. Hogy is gondolhatta volna?
- Még ma bejössz, vagy kérvényt kell benyújtsak? - Maria Hill hangja, a megbízható titkárnő hangja és Thornak talán pont erre volt legkevésbé szüksége kora hétfő hajnali fényében, a szájában egy fél kanál reggelivel, élvezve a málna ízt a szájában, hogy jobban induljon ez az istenverte napja.
- Egy pillanat - gyorsan lenyelte és megtörölte a tejes szőrzetet az arcán - Még nem késtem el sehonnan sem - nyomatékosította kissé morogva.
- Szóval elfelejtetted, gondoltam.
- Hajnal van. Viszonylag.
- És neked szükséged van egy kávéra meg a reggelidre, hogy megtudd nézni az időt? És rágyere  arra, hogy ma kábé egy fél óra múlva Fyuri eligazítást tart a második félévet illetően. Ja, és az irodák között is csere lesz. Szóval, ha nem akarsz elkésni és megkapni Mr. Playboy voltam és gazdag vagyok és hallgathatom hangosan a zenémet mellett, akkor ajánlom siess - ezzel le is csapta a kagylót.
Thor pedig így is tett, és mintha valami új fajta kísérleti nyúl lenne úgy kanalazta be a reggelit, gurította le a kávét (amibe elfelejtett cukrot tenni, hálleluja) és felkapta az első kezébe kerülő ruhadarabokat. Egy alul gyűrött, fekete csíkos inget, barna nadrágot és sokadjára is rá kellett jönnie, hogy a nyakkendő nem neki való. De azért felvette, mert kötelező volt, és mit ad Isten, ha valaki normálisan megkötötte neki, egész jól mutatott benne.
Felkapta a stílusos és márkás bőr aktatáskáját, hogy a kertes házából kiérve leinthessen egy taxit. Elég sok idő volt, míg eljutott a város nagyjából másik oldalára, és ezredszer átgondolta a költözést. Szép háza volt, egy németjuhásszal a kertjében (akit mellesleg Mjörlinnek hívtak) , hálószobával és szupertechnikás konyhával (amit használt, ha a szülei kérdezték) és egy ugyanilyen modern fürdőszobával, valamint nappalival és egy hatalmas könyvespolcot is magáénak tudhatott. Szóval egy gazdag, sármos, viszonylag pályakezdő, egyetemista tanárnak, aki egy háromnegyed éve költözhetett Londonba, (ráadásul szingli is volt, állítólag...) pont megfelelt.

✿  

Mikor sikerült beérnie, és túl volt azon, hogy Maria a legváltozatosabb módon torkolta le egy kis késés miatt, sikerült bemenekülnie a tanáriba és megbotránkozva vette észre, hogy Tony Stark van egyedül a teremben. Aki mellesleg vele szemben ült és azok közé tartozott, akiket hétfő reggel el akart kerülni. Így vagy úgy a barátai közé sorolhatta, de a hétfő reggel egy kivételes eset volt. A hétfő reggelek mindig kivételes esetek. 
- A többiek? - lehuppant, a bőrtáska az asztalon landolt, pontosan a papírmunka mellet.
- Elmentek kávét, kaját meg egyebet venni. Rád vártunk, Barbie, elromlott az ébresztőd?
- Nagyon humoros vagy, tényleg. Csak nem értem, hogy fér el az egód egy irodában.
- Nekem legalább nem a hajamnak kell a hely. Hm? Mi ez az illat? Mangó, barack. Mivel mosod?
- Ezt már párszor eljátszottuk, és sosem találod el, Stark.
- Mert talán csak ugratlak, és teljes mértékben leszarom, mivel mosol hajat? Egyébként is, a norvég vikingek nem tudják, mi az a humor, vagy mi?
- Oké fiúk, szerintem ebből elég lesz - végszóra be is érkezett a tantestület oszlopos, női tagja, Natasha. Fekete telitalpúja csakúgy kopogott az iskola lecsempézett padlóján. Kopp-kopp-kopp-kopp. Mindenki felismerte, ha közeledik, az ő kopogása merőben más volt, mint az összes többi átlagos kopogás.
Egy fehér alapon vörös kockás toppot viselt, (a rúzsa teljesen ugyanaz az árnyalat) fekete tüdő szoknyával, és természetesen irtózatosan dögös volt, és senki sem nézte volna ki belőle, hogy tanár. Pontosabban irodalom tanár. A legdögösebb irodalom tanár.
- Még csak most kezdtük - Tony elhúzta a száját, és az ajtóból előbukkanó fejeket vizslatta.
- Volt már szó Thor samponjáról?
- Volt.
- Akkor elég lesz.
- Olyan ünneprontóak vagytok - sármosan elmosolyodott és ismét megkapta Steventől a végezd-a-dolgod-normálisan-Stark beszédet. Ezután mindenki helyet foglalt, és a hangulat fokozatosan elhalt. Tony az okostelefonján bíbelődött, megosztott valamit a világgal facebookon. Bruce a szokásos csendességében előkapott egy reménytelenül sokszor átolvasott óravázlatot, míg Natasha és Clint megbeszélték az esti vacsorájukat. (Mert ők házasok voltak, úgy bizony). És végül már csak halk kávészürcsöléseket lehetett hallani, vagy Thort, ahogy néha felmordul a Flappy Birden.
- Kösz, hogy végre mind itt vagytok - csúnyán pillantott Thorra, miközben leült az asztal végén lévő székre - és végre neki vághatunk, újra felosztani az irodákat, mert hála neked Tony erre lettem kötelezve.
- Szívesen. A csimpánz ugye már nincs bent?
- Kirepült az ablakon a daru hátán.
Ez volt az a pillanat, amikor Steve örült, hogy egy hónapig a kórházban feküdt a motorbalesete miatt.
- Nos - vágott bele Fury- Ki szeretne a földszinten lenni? Ennek a nyavajás épületnek, mint az tudjuk, három emelete van, és nem vagyok hajlandó az igazgatóit mozgatni. Viszont, van egy jó hírem - a mosolya mást ígért - valakinek kötelező Starkkal egy irodát használnia.
- És a jó hír? - vigyorgott Thor, Tony pedig megpróbálta nem leszúrni.
- Én ebbe nem egyezek bele.
- Nem kérdezett senki. Komolyan képes voltál felvinni oda egy cirkuszt. Szó szerint. Szóval nem engedélyezem neked megint a külön irodát, sőt,  ha nem az apád lenne a főnököm, ki is rúgatnálak. És mielőtt megkérded, apád is belement, mondván, hogy rád fér a felnőtté válás.
- Hordom ezt a kibaszott nyakkendőd, amit mindenki, nem?
 Tony egy kisebb hisztibe csapott, de mint a végén kiderült, sikertelenül.
- Rendben, ki vállalná?

Némaság, mint a sivatagban egy forró napon, vagy egy tompa és reménytelenül sötét éjjelen, ahol csak a Hold világít. Kuss és semmi mozdulat, még a levegőt is lassabban veszik. 

- Bruce, örülünk az áldozatodnak - ezután szélsebesen ledarálta a többieknek a mondandóját, és mielőtt Banner bármit is mondhatott volna, felmenekült a harmadikra, és végre-valahára elszívhatta a dugi cigijét az erkélyen.

Földszint:

Dr. Bruce Banner - Dr. Anthony  Stark 

Első emelet: 

Natasha Romanoff - Clint Barton 

Második emelet:

Thor Odinson - Steven Rogers  

Harmadik emelet:

Nick Fury - Phil Coulson

Mikor tudatosult Thorban, hogy a papíron, amit fogott a kezeiben, nem Tony Starkkal van egy helyiségben, a világ legmegkönnyebbültebb sóhaját engedte ki. Nem úgy, mint Bruce, aki gondolatban már ott járt, hogy sunyiban összetöri a gazdagabb minden cédéjét. De akkor szembe kellene néznie a sok perrel és az kellemetlen lenne. Másfelől viszont akármennyire is néha ki nem állhatták Tonyt, végül rádöbbentek, hogyha esetleg elcsapná egy busz és kilehelné az életét, sikerülne sírniuk érte.
Összegezve jó kis csapatot alkottak, bár még közel sem szoktak össze, de végső soron megértették egymást, ezenfelül párszor voltak vacsorázni együtt, aminek minduntalan az lett a vége, hogy valaki haza hurcolta a részeg Tonyt és Thort, Steven pedig túl kedves volt ahhoz, hogy ne vállalja magára a feladatot.

✿ ✿ 

Felvitték a dobozokat a feketemészkő lépcsőn és hallgatták, ahogy pár diák beszállingózik, ezenfelül pár lány sokadjára kerülgette a környéküket kuncogva. Egyikőjüknek sem volt túl sok mindene. Az egész iskolában meglehetősen modern bútorok helyezkedtek el, kicsit furcsa volt, ahogy az ember kívülről egy régi, kissé ötvenes évek stílusához hasonlító épületnek könyveli el, bent pedig a huszonegyedik század gazdagoknak szóló berendezési magazinjaikból emelték ki a dolgokat. Hát, a Stark Egyetemlánc már csak ilyen volt. A maga furcsa tökéletességében vonzotta be a diákokat sorra, amikor becsapták maguk mögött a rolóval ellátott ajtót, ahogy Steve behozta az utolsó dobozt is. Kilógott belőlük pár dugi képregény, de Thor csak elmosolyodott rajta. Igazából sosem volt ideje jobban megismerni a másik szőket, aki mindig ingekben mászkált és állandóan tökéletesen betudta lőni a haját, ezenfelül ha megborotválkozott akkor is férfiasan nézett ki.
Nem igazán intéztek egymáshoz egy tőmondatnál hosszabb mondatokat, de abban a pillanatban jobban lefoglalta őket a berendezkedés. Minden tanár jobb szerette otthonosabbá tenni a környezetét, még ha ez azt is jelentette, hogy Thor egy egész norvég mitológiát pakolt is ki a könyvespolcára, odaillesztett egy félig-meddig élő aranyhalat, akit amúgy Mjörlin The Second One-nak hívott csak és hetente ötször etette, tisztítani... Nos tisztítani két hetente egyszer, ha eszébe jutott. De Mjörlin The Second One úgy tűnt, megvan, a zöld vízben is azzal az egy kőépületkezdménnyel amije volt.
Steven a sajátjára képregényeket pakolt és az amerikai filmtörténelem klasszikusait, valamint az íróasztal kis ajtajára kiakasztott egy kisebb posztert is és végül, de nem utolsó sorban kiszedett egy lemezlejátszót.
- Azannya! - kiáltotta el magát Thor, sűrűn pislogott és meredt a masinára.
- Természetesen nem kell hallgatnunk, csak tudod, az apámé volt meg minden és megnyugtat meghát-
- Hogy nem hallgatjuk? Ne legyél majom. Van egy csomó lemezem.
- Oh - mondta Steve meglepetten.
- Azám - mondta Thor bólogatva egy hatalmas vigyorral karöltve és megragadta az alkalmat, hogy továbbfűzze a beszélgetést. - Neked is van, gondolom.
- Igen, persze. Swing zenéim vannak, de fogalmam sincs ki énekli meg ilyenek. De szeretem őket - vállat vont - Meg mellékesen jazz is akad.
- Nem is rossz. De majd meglátod, nekem igazi régimódi heavy metal cdjeim vannak, szóval majd behozo-
- Nem hiszem, hogy ezt lehet. Mármint, ne sértődj meg, de én sem indítanám be, csak szép dísz.
- Áh. - Thor elfintorodott. Pedig kezdte magát igazán jól érezni és úgy érezte végre közös nevezőt talált a másikkal.
Összességében teljesen azt lehetett mondani az irodájukra, hogy rendben. Vagy oké. A két könyvespolc megtelt különféle érdeklődési köröknek megfelelően berendezve, valamint Thor vörös kávéfőzője díszelgett az ablak alatt a konyhapulton. Akadt egy kis frigó, meg mosogató és ahogy az magától értetődő; sosem mosogatott el senki, mert férfiak voltak és a férfiak nem mosogatnak. Inkább otthon. Legalább senki nem látja.
Az aranyhal is úgy tűnt hosszú idő óta nincs félig megdögölve, főleg, hogy kaját is kapott. Örömvolt a bársonyszőnyegre és függönyökre nézni, az ablakból pedig remek kilátás nyílt Londonra, valamint a két laptop is megtűrte a másikat ugyanabban a konnektorban. A masina, aminek a cdjei Steve fiókjaiban bujkáltak, az ajtó mellett foglalt helyet a falakról pedig különböző képek lógtak és még egy hegedű is helyet foglalt közöttük.
- Régebben játszottam rajta - magyarázta Thor lelkesen, miközben a másik az utolsó növényt is a sarokba rakta. Mostmár volt zöld is a szobában, az pedig kellemesebbé teszi az ember környezetét.
- Most miért nem?
- Hát, tudod, elment tőle a kedvem. Családi ügy. Meg alapból is utáltam. Vagyis inkább elviseltem.
- Bocs, hogy kérdeztem - motyogta inkább magának.
- Áh, ne sajnáld - legyintett - , egyébként te Amerikából jöttél, igaz?
- Hát, már egy ideje ismerjük egymást, de erről nem igazán beszéltünk még - gondolkodott el Steve.
- Akkor épp itt az ideje nem gondolod?
- Jogos.
Mindketten elmosolyodtak és becsengettek.

✿ ✿ ✿ 

A nap további része azzal telt, hogy megpróbáltak összebarátkozni egy kicsit lehetőleg normálisabban megismerni a másikat, nem pedig csak azt tudni róla, hogy ő is szőke. Egyébként nem történt az égvilágon semmi izgalmas, bár hallották, hogy Bruce megint robbantott valamit a kémia laborban és szó-szó követte a másikat és mindenki meglepődött, hogy Tony sietett, hogy segítsen újdonsült irodapartnerének. Thor nekiállt a szünetekben a papírmunkájának, amiről még ő maga sem tudta miről szól, de azért aláírta, pecsételte, mert hát ezt kell csinálni, ha az ember papírmunkát végez. Ezt a szót is utálta. Papírmunka. Ha a papírokat megmunkáljuk, akkor valami origamira kell gondolni, nem pedig unalmas hülyeségek elolvasásra, amire firkantani meg nyomogatni kell. Ez egyszerűen csak munka papírokkal.
Elnézett a válla felett és megcsodálta Steven Rogers legsajátabb képregényeit a polcain sorakozni abc sorrendben és biztos volt benne, hogy az igazi gyűjteménye otthon van és sosem vette ki őket a zacskókból sem, mégis minden mondatot tud belőlük.

✿ ✿ ✿ ✿ 

Otthon szidta egy kicsit az időjárást, de arra már rájött többször is, hogy nem ér vele semmit, mégis jól esett kiadnia a nap feszültségeit, de tudatában volt annak, hogy fáradt, éhes, és a hűtőben még van pulyka, szóval ki akarta nyitni az ajtót, de meglepve tapasztalta, hogy kinyílt magától, csak le kellett nyomni a kilincset. Rossz előérzete támadt, mint ilyen helyzetekben, bárkinek támadna.
Összevonta a szemöldökét és igyekezett a lehető legmacskásabb léptekkel besurranni. Beérve a nappaliba, hirtelen felkapcsolt az asztali lámpa, reflexből felé fordult és olyat látott, amitől elállt a szava. Hosszú fekete haja volt és vizesen a vállára omlott, e mellett szürke pólót viselt, hozzá szaggatott farmert és a mimikát, azt a felsőbb rendűségi hajlamot, bárhonnan felismerte volna.
- Mondd, még mindig olyan ostoba vagy, hogy a lábtörlő alá rakod a pót kulcsot? Mert őszintén, azt hittem nehezebb lesz betörnöm. - felállt és Thor azt hitte képzelődik, ezért sűrűn pislogott. De Loki nem tűnt el. Ott állt előtte, eső áztatta ruháiban, az illatát nem tudta elnyomni a zápor és az arca olyan volt, mint a márvány és egész testéből sugárzott valami eddig ismeretlen. A szemei máshogy csillogtak, mint régen, de Thor ugyanúgy képes lett volna percek alatt el veszni bennük.
- Aki nem ismer, annak eszébe sem jut ott keresni.
- Igen-igen, persze. Biztosan - megforgatta a szemeit és ismét leült.
Thor végül hozott neki törülközőt és maguknak két forró teát. Még emlékezett rá testvére, hogy szereti; cukor nélkül, citromlével. Lassan kortyolgatta Thoré viszont érintetlenül gőzölgött magában a kávéasztalon és Lokival szemben ülve meredt rá, meglepett és egyben értetlen gondolatfátyla mögül.
- Szóval, miért vagy itt? - ezt a potenciálisan felmerülő kérdést kellett feltenni. Pedig szerette volna magához ölelni, vagy megcsókolni, rettentő hosszú ideig.
- Kirúgtak. - ráharapott az alsó ajkára és egyenesen lefelé nézett. A szégyenérzet benne is megvolt, hisz, aznap este mikor elszökött közölte a másikkal, hogy híres lesz és gazdag és felkutatja az igazi szüleit. Igazából így is lett. Fél évvel az eltűnése után befutott és a magazinok lapjain legtöbbször csak őt lehetett látni. A szülei mikor megláttak úgy döntöttek, hogy nem kontrollálhatják a fiúkat, ezért nem is tettek semmit. Bár próbálták elérni telefonon, de egyfolytában egy barátságtalan hang válaszolt, és szépen szólva mindig elküldték őket a picsába, mert Loki elfoglalt. Szóval összegezve a több réteg rettenetes emlékek után végre úgy látszott az élete hajója, jó irányba tart, míg nem zátonyra futott.
Thornak kellett pár perc mire felfogta mit mondott a testvére.
- Miért? Istenem, Loki - fakadt ki - , már megint mit csináltál?  Mindig is egy vásott kölyök voltál, tudtam, hogy nem lesz jó vége!
- Komisz voltam, mert te mintagyerek. Egyébként semmi közöd hozzá.
- Akkor minek jöttél ide? Ne merészelj elhajolni és most azonnal vedd le a ruháidat. Jézusom. Van egy köntös a fürdőszobába azt vedd már fel - ezzel felhúzta és a tea sikeresen borult ki a vörös szőnyegre, tovább terjedt a rojtjaira is, amíg Thor betuszkolta testvérét a fürdőszobába. Ő maga sem értette a helyzetet, de azt tudta, hogy Loki valami óriási nagy bajba keveredett, másképp nem jött volna hozzá.

Miután elhúzta a függönyöket, feltakarította a kiömlött teát és a szőnyeget a mosókonyhába valami ezer éves mosógépre rakta egy cetlivel; kimosni a pirosokkal, úgy döntött Loki biztos éhes és hirtelen rájött, hogy ő maga is az. De nem akarta maradékkal kínálni a testvérét, egyrészt udvariatlanság, másrészt azt sem szerette volna, ha Loki nem eszik semmit, márpedig a pulyka nem a kedvence és képes lett volna hozzá se nyúlni, és prűd eleganciával, felhúzott orral csendben szugerálni a szerencsétlen madarat, hogy húzzon le a tányérjáról.
- Kínai jó lesz? - kopogott a fürdőszoba ajtón, ami fehér volt és a széleit cikázó indák díszítették.
- Vegetáriánus vagyok - Loki törülközővel a nyakában, nedves hajjal lépett ki és Thor arcába csapódott a gőz és a látvány. A bőre pont olyan volt, mint régen, márvány. A karmazsin köntösben, szinte vibrált.
- Mióta? - vonta fel a szemöldökét a kezdeti bódulatból.
- Amióta nem tudod túltenni magad rajtam - ajkain ravasz mosoly jelent meg.
- Túl vagyok rajtad.
- Persze. Úgy bámulsz, mint akit letepernél, aztán sántára basznál. Oh, szegény Thor, mióta nem csináltad senkivel? Hm, a középkor óta? Vagy azóta, hogy fogtam magam és leléptem? - odalépdelt a hűtőhöz, útközben belebújt egy norvég mintás mamuszba, ami lényegesebben nagyobb volt az ő lábánál.
- Loki. Kuss. - ezzel zárta a vitát. Miért is kellene tagadnia a tagadhatatlant? - Tudom, hogy te sem vagy túl rajtam, szóval ennyit erről. És nincs narancslém. Nem. Ott sincs.
Loki kinevette. Hangja körbe járta a szobát, felkúszott a mogyoróbarnára mázolt falakra, megkérdőjelezhető színű függönyökre és fehér oszlopokra. Thor gerincén is felkapaszkodott, szinte karmolta és belülről égette, lüktetett tőle  a koponyája is. Tiszta szívéből, tökéletes gyűlölettel utálta, ha bárki kineveti. Amikor Loki kinevette az olyan volt, mintha sokadjára semmisült volna meg.

✿ ✿ ✿ ✿ ✿ 

Megágyazott neki a hálószobájában. Új ágyneműt húzott fel, ami bíbor vörös színében terült el az ágyon, amikor kész lett. Magában megjegyezte, hogy rengeteg ilyesmi színű cuccai vannak. Bezzeg Lokinak minden jól állt. Ha Thor felvett valami sárgát, egyből úgy érezte magát, mint egy nagy banán egy áruház kirakatában, miközben táncikáló majmok piruetteznek mögötte.
- Akkor rendeljünk valamit. - terült el az ifjabb és kéjesen felhúzta a lábát. - Mondjuk előtte szórakozhatunk.
- Nem - kiment és tárcsázott.
- Haló mit akarsz? - hallotta Natasha álmos hangját a telefonban.
- Átjönnél?
- Meg vagy húzatva? - ágyrecsegés, felült. - Clint alszik, én is azt csináltam öt perce, te meg arra kérsz, hogy csapot-papot loholjak át?
- Itt van Loki.
- Vájjá' , az öcséd? Azt hittem reklám emberkedik.
- Modellkedik.
- Modellkedik, igen. És baj, hogy most ott van?
- Igen. Nem. Kérlek, Tasha.
Sóhaj.
- Rendben, de akkor tartozol nekem és holnap, vagyis ma. Szóval legalább három órát átvállalsz tőlem.
- Kettőt.
- Indulok - majdnem kinyomta már, amikor Thor közölte vele, hogy hozzon zöldségeket meg öntetet és minden szakácstudását. Mikor kinyomta a másikat, felkelt, magára rántotta a hozzá legközelebb eső cuccokat és megállapította, hogy szörnyen meztelennek érzi magát smink nélkül. A tükör előtt állt és nem bírta ki, hogy fel ne vigyen egy kis alapozót. Aztán púdert. Végül szembetalálta magát a bejárati ajtóban ácsorgó férjével, aki lila Calvin Klein márkájú alsónadrágot és egy szürke pólót viselt.
- Hát te? - érdeklődött, felhúzta a szemöldökét és elvigyorodott győzedelmesen, kíváncsian.
- Thor hívott. Képzeld feltűnt az öccse, szóval megkért, hogy nézzek át és csináljak nekik valami kaját.
- Szuper. Engem meg itt hagysz? - közelebb lépett és lágy csókot lehelt kedvese ajkaira.
- Két órán helyettesít és volt már húzósabb estém is, tudod. Szóval megyek, te meg aludj.
- Nem hagyom, hogy éjszaka egyedül mászkálj. És ne nézz rám így, tudom, hogy gyalog akarsz menni. Egy perc és felöltözök.
Natasha beletörődően sóhajtott. Megtanulta, hogy férje makacs, akár egy öszvér a levágása előtt. Barton felvett egy tiszta, flanel inget és egy fekete nadrágot. A térdénél lyukak ékeskedtek.
-  A felső Rogers, az alsó meg egy tini Stark - kuncogott, majd Clint egy jól begyakorolt grimasszal díjazta, hogy aztán lekapcsolják a villanyokat és bezárják a bejárati ajtót.

✿ ✿ ✿  ✿ ✿ ✿ 

Loki csapzott hajjal és izzadt, remegő testtel zuhant mellé. Lihegtek. A fiatalabbik nem bújt oda, még csak nem is mondott semmit. Thor emlékezett, hogy régen is ilyen volt a kapcsolatuk. Reménykedett, hogy a másik mondd, vagy tesz valamit, de legbelül tudta, hogy nem fog. Loki a plafont bámulta és harapdálta az ajkait.
Thor mozdult először. Elment zuhanyozni, sikerült hajat is mosnia és magában kielemezni a kapcsolatukat, és sokadjára rájött, hogy nincs rá jó szó. Ha testvére egy festmény lenne egy hatalmas múzeumba, ő mindennap elmenne és csak nézné. Loki szomjazta a figyelmet, egész kiskora óta és bátyja mindig megadta neki, és amikor először csinálták Loki teljesen zavarban volt, de ő rámosolygott. Aztán másnap nem szóltak egymáshoz. Ha Thor közeledni próbált, testvére elutasította, de végül mindig egy helyen kötöttek ki. Az éj leple alatt a titkaikkal, hazugságokat gyártottak és soha nem beszélték meg, mit is éreznek. Olyanok voltak egymásnak, mint a levegő; szükségét érezték a másik közelségének. Aznap este, mikor elváltak egyikük sem mondott akármit arról, hogy lezárják mindazt, ami köztük volt/van.
Zacskó csörrent és Thor érdeklődve hajolt ki, dereka köré csavart törülközőjével, de amint meglátta a hálószoba ajtajában álló házaspárt és a padlóra kiborult zöldségeket, gyümölcsöket, szeretett volna elbújni.
- Várjatok - mondta Natasha. - Ezt most fel kell dolgoznom.
- Csak nyugodtan, nekünk mái napig nem sikerült - mondta Loki, akin bátyja inge volt és a takaró alatt meztelenül, magazint lapozgatva feküdt az ágyon.
- Tudom mit gondoltok, de ez nem az, aminek látszik - próbálta a szokásos dumát beadni nekik, ám Clint egyetlen pillantásából tudta, hogy felesleges.
- Majd magyarázkodsz, ha nem vagytok pucik - ezzel a mondattal egyetemben hagyta el a helyiséget, férje követte, jó férjhez méltóan és csak egyet pislogott a páros irányába.
Thor magában átkozta a feledékenységét.
- Munkatársak? - így Loki. Vigyorgott és elindult a fürdőszobába, testvére pedig felvette a ledobált ruháját a földről.
- Meg barátok. De lehet, hogy csak eddig - öccse becsapta az ajtót, aztán már csak a zuhanyrózsa hangját hallotta. Minimálisan megpróbálta rendbe tenni a szobát. Felszedte az ételeket a padlóról, összehajtotta Loki ruhájit és az ágyneműket is lehúzta, ma másodjára.
Mikor kifordult az étkezőbe szembe találta magát egy vádló szemű párossal, akik az asztalnál ültek és minden kétséget kizárólag rá várak, meg arra a sok hazugságra, amit kitalált. Csalódniuk kellett. Thor nem hazudott.

✿ ✿ ✿  ✿ ✿ ✿ ✿ 

Miközben Natasha aprította a zöldségeket, minden férfi egyed kénytelen volt a nappaliba menekülni és szinte kötelezően meccset néztek. Liverpool meg Manchester játszott, egyedül Thort érdekelte.
Aztán síri csendben megvacsoráztak és Loki feltette azt a kérdést, mióta vannak együtt.
- Hát, még gimiben kezdtünk járni - mondta Natasha és elmosolyodott.
- Gyerekek? - érdeklődött Loki, próbált úgy tenni, mintha tényleg érdekelné. Bátyja bokán rúgta, mire ő felmordult. Clint és kedvese beharapták az ajkaikat.
- Nekünk, nem lehet - mondta a férfi, salátájából felnézve, a tekintetében szomorúság és erősen megszorította a nő kezét az asztalon. Egymásra néztek és bíztatólag egymásra mosolyogtak.
- Oh. - Loki csak ennyit mondott és vett még egy tányérral. Thor azt hazudta nem éhes és a salátája érintetlen maradt.

✿ ✿ ✿  ✿ ✿ ✿  ✿ ✿ 

Másnap mindenki csodálkozott három tanár, miért együtt jön be dolgozni, de senki nem kérdezte. Thor és Steve épp az irodájuk felé tartottak, mikor egy majdnem egymagas, barna hajú tanuló Stevennek ütközött.
- Bocs - mondta és már rohant is. Feje lehajtva, bőrtáskája a nyomában lobogott és Steve egy pillanatra elfelejtett levegőt venni. A fiú eltűnt a folyosó végén és mintha csalódottság kezdte volna szurkálni a lelkét, egy nagyon hegyes tűvel.

✿ ✿ ✿ ✿ ✿ ✿ ✿ ✿ ✿ 

Legalább egy héten keresztül bírta, elismerésére legyen mondva. Loki minden nap ott volt nála, nem szólt semmit, magazinokat olvasott, tévét nézett , vagy éppen a laptopját használta, hogy néha-néha felnézhessen az aktuális webhelyekre. Amint fellépett a facebookjára, szinte egymás után ugrottak fel az ablakok, ő nem válaszolt senkinek, csak morrant egyet és láthatatlanra tette magát. Továbbá vegetáriánus módjához alkalmazkodva állandóan salátát evett és bátyja komolyan kezdte félteni.

✿ ✿ ✿ ✿ ✿ ✿ ✿ ✿ ✿ ✿ 

Csütörtök körül elmentek moziba. Valami gyenge horror filmet adtak, aminek a rendezője éppen sikertelenül debütált. Egyikőjüknek sem tetszett. Hazafelé vettek piát és Loki a napszemüveg-sapka kombó alól kisándítva ügyesen kiválasztotta mindenből a legdrágábbat.Természetesen Thor fizetett.

✿ ✿ ✿ ✿ ✿ ✿ ✿ ✿ ✿ ✿ ✿ 

Vasárnap Thornak elege lett mindenből. Hogy semmit nem mond neki az öccse, ráadásul az ég szerelmére nem is csinál egész nap semmit. Már több, mint valószínű volt, hogy valami nagyon szarul sikerült Lokinak, ha ennyire reményvesztett szemekkel tud magára bámulni a tükörben.
- Mesélsz? - kérdezte sokadjára, mire testvérétől ismét csak egy horkantást kapott válasz helyett. - Ide figyelj. Nekem oké, ha itt csövelsz, de akkor fizess is érte tisztességgel vagy, ha kirúgtak szerezz munkát.
- Mégis mit? Semmi képesítésem nincs. Az egyetlen dolog, amiből megtudok élni az a testem. Nem is rossz ötlet. Leszel az első kliensem?
- Ne tereld már állandóan a szót. Inkább azt mondd meg, miért nem mozdulsz soha ki? Mindig is szeretted, ha a figyelem központjában vagy. Szóval gondolom, normálisabb lenne, ha eljárnál felvonulni, hogy nézzétek itt vagyok, a modell csávó, térdeljetek elém és adjátok át minden vagyonotokat, meg egy szűz lányt. - Thor felvonta egyik szemöldökét és beleharapott a hamburgerébe.
A nappaliban ültek, egymással szemben és egyetlen-egy gyér lámpafénynél vacsoráztak rendelt kaját. A fény felkúszott a mogyoró barna falakra és a sok műalkotásra, amiket Thor keserves keresgélés árán talált meg.
- Nem vagy vicces.
- Te meg nem vagy már modell.
Loki beharapta az ajkát.
- K-Kellene egy munka - motyogta, szégyenteljesen lehajtotta a fejét és legszívesebben elsüllyedt volna. - Nem tudsz valahol?
- Az egyetemen büfést keresnek, elintézem, hogy hétfőn kezdhess.