Mi történne akkor, ha Lucifer hirtelen felindulásból és kevésbé hirtelen áhítattal kitalálná, hogy haza akar menni és újra a Mennyek felhőin lógatni a lábát? Egyszerű a válasz. Isten egy próba elé állítaná.
Főhősünk, Lucifer, a Sátán így kerül kollégiumba.
Prológus/94 évvel ezelőtt/Pokol/Kastély/Teaidő
Aiden a teáscsészéje felett nézett a bátyjára. Szemei kikerekedtek és olybá tűnt kővé dermedt már, amikor kitörő jókedvvel Luciferre ragyogott.
- Hisz ez csodálatos!- ujjongott és őszintén, gyermekien mosolygott. Az idősebben már lassan el is felejtette, hogy is néz ki egy ilyen szívből jövő, túlságosan is kedves mimika.
- Ne kiabláj már, - morrant és fehér hegyes fogai kivillantak - Jézusom!
- Ő most Afganisztánban van a legtöbbet, tudod. Háború meg ilyenek.
- Tudod, hogy értettem. Hallgass. Még egyáltalán nem biztos, hogy valaha is ráveszem magam, hogy megcsináljam. Ez csak egy hirtelen jött ötlet, ráadásul elég szégyenteljese, nem gondolod? Visszasírni magam a Mennyekbe? - aprót mosolygott a saját abszurdnak tűnő ötletén. A rózsaszín virágmintákkal tarkított porceláncsészét forgatta abnormálisan furcsa ujjai között, szárnyait behúzva tartotta, pikkelyei párszor érintették a ruhaanyagot.
-Azért egy próbát megér, - erősködött a fiatalabb - érted, Apa, Isten állítólag mindent megbocsájt. Oké, amikor megették azt az alm-
- Azok a csupasz majmok. - a szavába vágott, szinte köpte a szavakat, közben jókorákat grimaszolt. A Sátán továbbra is gyűlölte az emberiséget, de úgy gondolta, hogy legalább jobb ruhákat tud beszerezni a Földről. Lucifer tartott egy szabót a pincéjében, igaz, már rég démonná kárhozott. A szeme olykor zöldesen vagy éppen vörösesen csillant és a farka akaratlanul is felverte a Pokol porát.
- De azért fontold majd meg. - Aiden sóhajtott, majd ismét felfelé görbítette gyöngyajkait, aztán felállt. Vörös haja gyűrűgöndör fürtökben súrolta csontszín nyakát. Szemeiben ott kavarogtak a Mennyek felhői és a világmindenség. Az egész lényét ellepték a szeplők. Pihe-puha tollakkal borított szárnyait megrázta, szétnyitotta és megköszönte a szokásos teát. Lucifer biccentett és mereven figyelte, ahogy öccse visszateszi glóriáját, majd mennyei fénnyel vonja körbe magát és másodperceken belül csak az illatát hagyja hátra (rózsa, liliom, könnyed virágfelhő) és a kongó ürességet a hatalmas teremben.
Luciferen jól szabott barna-fehér csíkos öltöny feszült, az ajkain ugyanilyen jól szabott, annál mesterkéltebb és csúfondárosabb vigyor.
- Hallod, apuci? Ürítsd ki a szobám. - a csésze leesett a földre és apró darabokra tört. A Sötétség Hercege áttaposott rajtuk mezítláb, bőre sértetlen maradt, s közben egy ősi nótát fütyült a teremtésről.
Te jó ég, nagyon jó! Már az ötlet is hihetetlenül megfogott, de ez a prológus... Imádom, és elvárom, hogy rendszeresen hozd majd a részeket, mert nagyon megnyerő regényke lesz :D c:
VálaszTörlésJaj nagyon szépen köszönöm :) A jó dolog, hogy már készen vannak csak begépelni kell őket. ^^
TörlésEjj, hát most vettem ezt itt észre. Már egy ideje szemezek a történettel a chat feletti menüpontban, de a figyelmem valahogyan elkerülte, hogy van már fent egy prológus.
VálaszTörlésÉs micsoda prológus ez!
Először is, tetszik az első sor, ahogy elhelyezed térben-időben, ilyet még nem láttam, de baromi jó. Az ötlet maga érdekes, kíváncsi vagyok, mit fogsz kihozni belőle. Ez a kis előszó felkeltette a kíváncsiságom, a szereplők annyira élnek, az egész jelenet hangulata nagyon megfogott. És rózsaszín, virágmintás porceláncsésze. Engem már a porcelánnal le lehet venni a lábamról. Ha kész lesz a készlet, amit szakvizsgára csinálok, küldök neked egy csészét. Csak folytasd a történetet :3 (meg úgy általában alkoss orrba szájba mert szeretem a stílusod)(nagyon)
Olyan cukorbogyó vagy, eskü.
TörlésNagyon szépen köszönöm és remélhetőleg folytatva is lesz, csak lusta szar vagyok, ugye, aki nem akar gépelni. :"3 De mentségemre legyen szólva már elkezdtem.
Az lesz a kedvenc csészém, Jesszus. Mondtam már, hogy nagyon édes vagy? Mert az vagy. ♡ (én meg a kommentjeid. nagyon.)